Egyszerűen nem tudtam le venni a szemem róla annyira tökéletes volt. Amikor feleszméltem bódult állapotomból, akkor láttam hogy Sarah egy másik sráccal biliárdozik, és vélhetően jól szórakoznak.
Majd visszapillantottam (volna), arra a tökéletes mosolyra, de nagy meglepetésemre Damonnak hűlt helye volt. Nagyon mérges lettem, egy pillanatra nem vele foglalkoznak és máris eltűnik…. Ilyen az én szerencsém.-gondoltam magamba. Ááá nem érdekes úgyis túl tökéletes volt. Gondolhattam volna. Egyáltalán miért velem kezdett el beszélgetni?
Ilyen kérdések tucatjait tettem fel magamnak, amikor Sarah váratlanul leült mellém.
- Hová lett a kis cuki pasi? Kérdezte
- Á ne is mondd, azt hiszem felültetett…. Pedig olyan jól elbeszélgettünk, és… volt bennünk valami közös… de hát ez van.
- Jajj Jess ne bánkódj inkább igyál még egyet, én fizetek!
- Rendben meggyőztél. (nem mintha sokáig kellett volna győzködni)
A sokadik kör után, felmásztam a bárpultra és elkezdtem táncolni.
- Jess kérlek mássz le onnan
- Ho hol van sarah?
- Már hazament.
- Nélülem? Nah szép… csak kerüljön a kezem közé az biztos hogy megemlegeti…
- Igen Jess nélküled, miután veszekedtetek.
- Én nem is veszekedtem vele, jajj úpsszi csuklok.
- Részeg vagy, jobb lesz ha hazaviszlek.
- Dehogy vagyok az Sam, nagyon is jól érzem magam látod?
- Azt látom… na gyere szépen most leülsz ide, de maradj is itt.
- Oké rendben főnök.
Két perc sem telt bele amikor megint a bárpult előtt álltam és Sam et kérleltem.
- Töltenél még 1 kis pohárkával?
- Már így is elég részeg vagy.
- Ugyan már Sam én úgy szeretlek téged.
És már ott is voltam mellette, majd megcsókoltam.
- Waow, Jess… ezt…nem .. kellene…
Majd további csókok követték az előzőt. Elkezdtem kigombolni az ingét, de hirtelen eltolt magától.
-Jess én is szeretlek. De te részeg vagy és ez így nem helyes. Későre jár, gyere most szépen beviszlek a lakókocsimba és itt maradsz éjszakára rendben?
Rendben
Már csak arra emlékszem amikor betakart, és mellém feküdt az ágyban és átölelt.
Másnap reggel szörnyű fejfájásra ébredtem, és kutattam a tegnap esti emlékeim között. De semmit nem találtam. Ijedten ugrottam ki az ágyból amikor megláttam hogy Sam mellett fekszem.
Jézusom Sam. Mit keresek én nálad? Egyáltalán hogy kerülök ide? Mi történt az éjszaka?
Kérdések tömbkelekével bombáztam, de válaszul csak egy álmosan pislogó szempárt kaptam.
Majd a reggeli kávé után mindent elmagyarázott és elmesélt a tegnap este történtekről.
Olyan hülyén éreztem magam… főleg Sarah miatt elvégre ez a mi esténk lett volna.. de elrontottam.
Hazafele menet az első dolgom az volt hogy becsöngettem Sarahékhoz, de senki sem nyitott ajtót.
Teljesen el voltam keseredve, de semmi sem vidíthatna fel jobban mint egy séta az erdőben, úgyhogy hazamentem átöltöztem, és elindultam az erdő felé.
A séta közben nagyon sok gondolat futott át az agyamon, például gyakoroltam az esti bocsánatkérő szövegemet.
A gondolataimba elmerülve sétáltam, amikor hirtelen feleszméltem a körülöttem lévő sötétségre. Az órámra pillantva meggyőződtem hogy későre jár és ideje indulni, de valami visszarántott a kezemnél fogva.
Ijedten fordultam hátra . de nem láttam sehol senkit.
Furcsa… gondoltam.
Majd elindultam hazafelé. Teljesen olyan érzésem volt mintha valaki követne, de nem törődtem vele.
Amikor hazaértem gyorsan lezuhanyoztam, felvettem egy rövidnadrágot és egy pólót, majd a papucsomat még visszafordultam az ajándékért amit Sarahnak vettem.
Bezártam az ajtót, amikor megfordultam Damon ált a lépcső aljánál…
